A sport az élő szervezet megnövelt igénybevételével, és így fokozott hőtermeléssel jár együtt. Mindenki, aki intenzíven sportol, tisztában van azzal, hogy a megfelelő folyadékbevitel mekkora jelentőséggel bír a sportteljesítmény szempontjából. A szánhúzókutyák túlterhelésének jelensége sajnos elég gyakori, és több tekintetben összefügg a nem megfelelő folyadékbevitellel is. A téma aktualitását a most kezdődő szánhúzó sportszezon is indokolja. (A versenyszabályok értelmében + 15 C fok felett nem szabad versenyt rendezni, így a szezon Európa melegebb területein október elejétől március végéig tart.) Konkrét esetekben, főleg a hómentes versenyeken többször előfordul, hogy a szánhúzókutyák hajtója nem veszi figyelembe a hőmérsékleti körülményeket, a kutyákat a verseny előtt nem itatja megfelelően, valamint a szezon elején az amúgy sem eléggé edzett állatokat túlhajtja. Annak érdekében, hogy ilyen problémák minél kevesebbszer forduljanak elő, röviden ismertetem a sportkutyák túlhevülésével kapcsolatos veszélyeket, valamint – ennek megelőzése érdekében – a megfelelő itatással kapcsolatos tudnivalókat.

Jelen cikkemben tudatosan nem kívánom szétválasztani a szánhúzókutyák túlmelegedésének, illetve víz- és elektrolit-háztartásának a problémáját, mivel mindkét területen olyan komplex fiziológiai mechanizmusok működnek, amelyek bemutatása meghaladná e cikk kereteit. Egyébként az orvosi gyakorlatban sem választják el egymástól élesen a két területet, mivel kombináltan hatnak a kutya egészségi állapotára. Cikkemben ezért csak a magától értetődő és befolyásolható dolgokat ismertetem, minimális mértékben kitérve a jelenségek fiziológiai magyarázatára.(A bemutatott adatok egyébként minden kitartást igénylő sportban részt vevő sportkutyára érvényesek.)
 
A túlhevülés okai és következményei

A túl magas hőmérséklet egyike azoknak a környezeti stressz-hatásoknak, amelyek a kutyát érhetik. A túlmelegedés (hyperthermia) nemcsak a kutya munkaképességét csökkenti lényegesen, de a testfolyadékokban és a szövetekben okozott változások miatt életveszélyes állapotot is előidézhet. A túlmelegedés bekövetkezésében fontos szerepet játszanak a külső és belső tényezők: a kutya izmainak fizikai igénybevétele, testi és edzettségi kondíciója, szőrzetének minősége, valamint a környezeti levegő relatív páratartalma és a légmozgás erőssége. A túlmelegedés következtében háromféle károsodás következhet be.

A hőguta hirtelen ájulással és magas lázzal jár. Többnyire akkor következik be, amikor a környezeti hőmérséklet meghaladja a kutya testének a normál hőmérsékletét. Ez az eset általában + 40-41 C fok körül fordul elő, és az állapot a fehérjék kicsapódása miatt közvetlen életveszélyt jelent. A hőgörcs keményen dolgozó kutyáknál, túl meleg időjárás esetén fordulhat elő, a test jelentős sóvesztesége előzi meg, és az izmok fájdalmas összehúzódásával jár. A hősokkot ugyancsak a test sóhiánya előzi meg, és a keringési rendszer összeomlásával járhat. A kutyák esetében a túlmelegedés következményeit a meleg által kiváltott fokozott lihegés (azaz az állat védekezési mechanizmusa) is befolyásolja.

A verejtékmirigy váladéka, az izzadság gyors párolgásával tekintélyes hőelvonást idéz elő.  Utóbbi mértéke függ a testfelület nagyságától, a levegő páratartalmától, a légmozgás erősségétől és természetesen attól is, hogy az állat egyáltalán tud-e izzadni? A ló pl. igen jól izzad, a szarvasmarha viszonylag jól izzad, a juh és a kecske izzadságmirigyei nem folyamatosan, de szakaszosan működnek, a kutya és a macska azonban kizárólag csak a talpbőrén át tud izzadni. Az izzadásra képtelen állatok - köztük a kutya is - a felesleges hőjüktől lihegéssel szabadulnak meg.

Az agy rendkívüli módon érzékeny a külső hőmérséklet megnövekedésére, a normális szint feletti 4-5 C fokos változás már megváltoztatja az agy funkcióit. Az agy hőmérséklete valójában a legfontosabb tényezője az állatok túlélő képességének. A hőszabályozást az agy hipotalamikus része ellenőrzi, ahová a vér hőmérsékletének megváltozása által aktivált hőérzékeny (termosztatikus) sejtek küldenek üzenetet. Ugyanide jutnak el a bőr felszínén levő hőérzékelő idegsejtek által küldött jelzések is. A vér és a bőrfelszin hőmérsékletének a megnövekedésére a hypothalamus elülső része reagál, és a kutyát hőleadó reakciókra (lihegésre) utasítja. (A hypothalamus hátsó része a lecsökkent vér- és bőrhőmérsékletre érzékeny, és ennek hatására beindítja a hőtermelő és hőkonzerváló mechanizmusokat, mint pl. a didergés vagy az összekunkorodás.)

A megerőltető fizikai munka (sport) a hőtermelődést megsokszorozza. A versenyző kutyák testében tízszer több hő termelődik, mint amennyi a föld legmelegebb éghajlatú területein valaha is érhetné őket. A fizikai munka ugyanakkor elősegíti a kutyák testében a tejsav és egyéb savak felhalmozódósát, és ezzel acidózist, a szervezet túlsavasodását idézheti elő. A túlsavasodás miatt az agyban levő légzőközpont fokozottan érzékennyé válik az oxigén csökkenésére. A lihegés megnöveli ugyan az oxigénfelvételt és mérsékli a test túlhevülését, de egyidejűleg a vér széndioxidszintjének a csökkenéséhez is vezet (hypocapnia). A szervezet ezért megpróbálja a széndioxidot visszatartani a légzés korlátozásával. Ha azonban a légzés már nem korlátozható, akkor a széndioxid-készletben bekövetkezett veszteségek az agy vérellátását biztosító erek összehúzódását eredményezik, ami ájuláshoz vezethet. A lihegés által elérhető hőleadás és „szellőzés” lehetősége ily módon meglehetősen korlátozott.
 
A kutya vízháztartása

Hővezető képességénél fogva a víz az állati szervezetnek fontos hőszabályozója, segít a hőfelesleg elszállításában és eltávolításában, az izzadás és a légzés útján. Az állatok számára létkérdés az, hogy a szervezetük anyagcsere-folyamatai által állandóan termelődő hőn felüli felesleges hőjüktől képesek legyenek megszabadulni, vagyis a hőtermelés és a hőleadás egyensúlyban legyenek. A lihegés során a kutya a nyelvről és a felső légzőutakról elpárologtatja a nedvességet, és így biztosítja a hőleadást. Tekintettel arra, hogy 1 liter víz elpárologtatásával kb. 2430 kJ energia kivonása valósul meg a szervezetből, a túlmelegedés megakadályozásához szükséges hőleadás a kutya számára jelentős vízveszteséggel jár. Az eltávozó víz mennyiségét a szervezetben lezajló fiziológiai folyamatok, valamint a táplálékadagok fehérje- és ásványianyag-tartalma szabja meg.

A vízfelvétel és a vízleadás egyensúlyát az egészséges állatok abban a külső hőmérsékleti zónában tudják a legkönnyebben fenntartani, amelyben jól érzik magukat, amelyben - ha más tényező nem akadályozza őket – a genetikai képességeik szerint működnek. Ez a hőmérsékleti zóna felnőtt állatok esetében állatfajtól függően 12-18-20 C fok körül van. A mi éghajlatunk alatt ezek az értékek nyáron eléggé ritkák, a felső értékeket jóval meghaladó hőmérséklet a jellemző.

A víz nagy párolgáshője (azaz 2,25 kJ/gramm) révén elősegíti, hogy az állat még akkor is megőrzi állandó testhőmérsékletét, ha szervezete az erősebb munkavégzés következtében több hőt termel, vagy a környező levegő hőmérséklete megnövekszik.

A következő három adatsor, illetve szemléltető grafikon a kutya testébe bejutó és a testét elhagyó víz lehetséges útjait ismerteti. Az első grafikon a vízfelvétel lehetőségeit szemlélteti a nap 24 órájára vonatkozóan. A vízfelvétel lehetőségét a kutya számára kb. 40 %-ban az élelem, 55 %-ban az ivóvíz és kb 5 %-ban a test saját zsírjának az elégetése (oxidáció) biztosítja. Ezek a százalékos összetevők az élelem összetételének a függvényében kis mértékben változhatnak.

A második és a harmadik adatsor illetve grafikon a kutya testéből távozó víz útjainak százalékos és abszolút összetételét mutatja. A víz a kutya testéből a széklettel, a vizelettel és a lélegzettel távozik. A széklettel kiürített vízmennyiség - függetlenül attól, hogy a kutya milyen teljesítménykategóriában dolgozik – viszonylag konstans, kb. 8 % marad. (Hasmenéses megbetegedés esetén ez az arány természetesen drasztikusan változik, amit sport esetén mindig figyelembe kell venni.) Minél tartósabb terhelésnek van a kutya alávetve, annál inkább eltolódik a vízkiválasztás százalékos aránya a vizeletről a légzés javára. Ennek az oka az, hogy a kutya a testhőmérsékletét nem izzadással, hanem lihegéssel, és így a nyelv és a légzőszervek nyálkahártyáján keresztül való vízelpárologtatással szabályozza. Egy nappali sprintversenyen futó kutya 1,3 liter vizet veszít a vizelettel és 1 liter vizet veszít a légzéssel (összesen 2,3 litert). Ugyanezek az abszolút mennyiségek a kutya nyugalmi állapotában 1 liter illetve 0,5 liter, összesen 1,5 liter. Távolsági (distance) verseny esetében a kutya vízszükséglete megduplázódik: az összesen 5 liter napi vízigényből 2,5 litert a kutya a légzéssel, további 2,1 litert pedig a vizelettel veszít el.

 
Az edzés előtti itatás jelentősége

Szerencsés az a szánhajtó versenyző, akinek a kutyái kínálásra az üres tiszta vizet is megisszák a tálból, abban a reményben, hogy az étel is bizonyára belátható közelben van. Sajnos, nem minden kutya gondolkodik így, és ahogy a követelmények növekednek (versenystressz, hosszú távolságok, vezérként való futás, idegeskedő hajtó, kiabáló nézők stb.), annál inkább megtörténhet az, hogy a kutya elutasítja a számára szükséges folyadékot. Sok oka lehet annak, ha az állat nem fogadja el a számára létfontosságú ivóvizet. Nem szabad a dolog fölött könnyedén napirendre térni azzal a kijelentéssel, hogy „valószínűleg nem szomjas”. Lehet, hogy aktuálisan ez igaz, de a kutya nem látja (nem láthatja) előre az előtte levő munka megpróbáltatásait! Egyedül az ember az, aki fel tudja mérni, hogy a következő pár órában milyen terhelésnek fogja kitenni az állatot, és hogy a kutya ezt a terhelést mekkora folyadékfelvétel mellett tudja majd jól és biztonságosan teljesíteni. Ezért a kutya munka előtti megfelelő itatása (hidratálása) az ember felelőssége kell, hogy legyen.

Az ivóvíznek a kutya általi elfogadását az ember különféle trükkökkel könnyítheti meg: a leghatékonyabb az ízletes (nyers vagy főtt) húslé bekeverése, de sok esetben megteszi a száraztáp darabkáinak a vízbe áztatása is. A kapott folyadék tulajdonképpen egy könnyű „leves” (angol nevén „broth”) lesz, ami a kutya számára ízletes és elfogadható. Az ízesítők lehetőleg ne szénhidrátok legyenek, mivel a szénhidrátban gazdag leves magasabb inzulinszintet eredményez és a széklettel több víz távozik a kutya szervezetéből.

Ideális esetben az ember egész évben, minden reggel itatja a kutyáit. Ezzel a leves (a folyadék) a kutya számára megszokott dologgá, „rutinná” válik, és nem kapcsolódnak hozzá olyan különlegesen idegesítő és stresszes helyzetek, mint pl. a verseny. A kutya vízháztartása mindig optimális lesz, és télen sem okoz problémát a vizesedények befagyása, mivel a langyos levest a kutya szívesebben fogadja, mint az esetlegesen torokgyulladást is előidéző jéghideg vizet. Teljesen elhibázott azonban a dolog, ha az ember csak a versenyeken itatja a kutyáit, tudatosítva bennük azt az érzetet, hogy amikor levest kapnak, akkor a dolognak „tétje van”, az edzések pedig „nem érik meg” a ráfordítást. Soha ne eddzünk itatás nélkül, mivel mindig fennáll a kutya túlhevülésének a veszélye, és az itatás „megspórolása” más okok miatt sem válik az előnyükre. Ráadásul senki sem akar szánhúzókutyák helyett egy „disznócsordát” hajtani, akik a szomjúság miatt a pályán levő minden pocsolyánál megállnak majd inni.

Az itatást a kölyökkorban kell elkezdeni. Eleinte három étkezés van, majd később kimarad az ebéd. Minél idősebbek lesznek a kölykök, annál szűkebbé válik a reggeli, egészen addig, amíg már csak a leves marad belőle. Ha a reggeli adagot nem isszák ki teljesen, akkor a főétkezést kell egy kicsit csökkenteni, egészen addig, amíg ismét elég étvágyuk lesz a reggelihez. Hasonlóan lehet azoknál a felnőtt kutyáknál is eljárni, amelyek nem hajlandók az itatáskor vizet inni. Ezt a dolgot már a nyáron el kell kezdeni gyakorolni, és nem pedig a legkeményebb őszi-téli tréning közepén.

Ha a reggeli levest otthagyják a kutyák, akkor este megint csak levest kapjanak. Ha a reggelit rendesen megisszák, akkor este jöhet a normális étkezés, de csak kevés vízzel. Ha megint otthagyják a reggelit, akkor marad továbbra is a „hidegkonyha” (leves levessel). A következő reggel folytatódik a „játék”, és a legtöbb esetben már inni fog a kutya, ha az ember nem adja fel a dolgot. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy egyetlen szánhúzókutya sem hajlandó arra, hogy önként éhen haljon, valamikor biztosan megissza majd a levest! (Persze mindez nem vonatkozik a beteg állatokra.) Ez a módszer egyébként csak a következetes „levesutáló” kutyákra alkalmazható, az a kutya, amelyik normális esetben iszik, de ezt aktuálisan valamiért megtagadja, egészen más módszereket igényel. Az egyéként jól ivó, de az ivást hirtelen megtagadó kutya esetében érdemes ellenőrizni a testsúlyt: lehet, hogy a kutya egyszerűen csak túl kövér, és nincs szüksége a „sovány kalóriákra”. Az is lehet, hogy a leves megtagadásának a hátterében betegség áll, amit mielőbb tisztázni kell. Kétséges esetben a kutyát inkább ne fogjuk be a fogatba! Egy hasmenésnél is a leves megivása az a kritérium, ami eldöntheti, hogy a kutya fusson, vagy ne fusson. A vizelet színe is kiváló mutatója annak, hogy a kutya megfelelően hidratálva van-e: közvetlenül a verseny előtt a vizeletnek megközelítően színtelennek kell lennie.

Minden reggel, illetve 2 órával a verseny vagy az edzés előtt a kutyákat meg kell itatni. Az ivóvizet – a jobb fogadtatás érdekében – húslével vagy valami ízletes táplálékkal ízesíteni is lehet. A száraztáp sóban szegény vagy sóban gazdag összetételének megfelelően az ivóvízhez 2 – 4 gr konyhasót kell adagolni, ezzel is megnövelve a vízfelvétel arányát. Etetéskor a száraztápot is célszerűbb benedvesítve adni, ezzel is javítani lehet a kutya vízfelvételét. Az edzés előtt fél órával figyelni kell arra is, hogy a kutya további kb. ¼ - ½ liter vizet megigyon.

A versenyszezon kezdetén ún. kitartási edzéseket is teljesíteni kell, ami azt jelenti, hogy a térségünkben megszokott sprintversenyekkel szemben a kitartási edzésen nagyobb erő kifejtése, esetleg nagyobb távolság, de kisebb sebesség teljesítése a kívánatos. A gyorsabb ügetés megengedett, de parancsra a fogatnak a vágtát is teljesítenie kell! A kíméletes edzés nem jelenthet fegyelmezetlenséget. Ezek a távolsági edzések hozzájárulnak a rajtolással együtt járó stressz leküzdéséhez (ezt ugyancsak a vegetatív idegrendszer befolyásolja), és egyben edzik a kutya sejtanyagcseréjét és keringési rendszerét is. A doppingeszközök minden esetben a vegetatív idegrendszerre hatnak, ezért kerülendők. Az a kutya, amelyik valamilyen betegség következtében orvosságokat kap, az edzéseken hasonló módon kíméletre szorul.
 
Itatás a versenyeken

Később a versenyen sok minden másképpen lesz. Nem csak az ember érzi a gyomrában a stresszt, de a máskor jól ivó kutyák is elutasíthatják a folyadékot. Ez különösen gyakran fordul elő a vezérkutyáknál. A lehetséges tennivalók a következők: vegyünk részt minél több versenyen, hogy a kutyák megszerezzék a szükséges rutint; lehetőleg tartsuk távol a kutyáktól a stresszt (nézők, lárma stb.), akár úgy, hogy a szállító boxban itassuk meg őket. És van még néhány ötlet, amivel a levest (és az ivóvizet) ízletesebbé és a kutya számára elfogadhatóbbá tehetjük: tonhal, belsőség, konzervek, tej (csak kis mennyiségben, mert könnyen hasmenést okozhat), tejföl, főtt hús (mert normális esetben a húst nyersen kapják), kenőmájas stb.

Általában véve vannak olyan magas intelligenciájú kutyák, akik gyorsan rájönnek arra, hogy az ember a versenyen bármit megtenne értük. A rajt előtti izgalomban egészen jól működik a kutyák részéről az a számon kérő tekintet, hogy „na mi van, ma nem tudsz ennél jobbat nyújtani?” Ezzel szemben, a sprintversenyeken sok mushernak megfordul a fejében, hogy a könnyebb emészthetőség érdekében az esti kajaadagot kb. egyharmadával megrövidítse. Ez egy vagy két alkalommal még nincs hátrányos hatással a kutyák teljesítményére, de egy háromnapos verseny esetében már nem árt óvatosnak lenni! Más intelligens kutyák rájöttek arra is, hogy a levesből a falatkák kiválóan kiszűrhetők, ha az egész cuccot kiborítják a hóba. Ennek a kiküszöbölésére a fel nem borítható tálkák szolgálhatnak.

Mindezek után tételezzük fel, hogy a legfontosabb kérdést megoldottuk: a kutyák hajlandóak inni. Most már csak az a kérdés marad, hogy mikor és mennyit igyanak? Ha közvetlenül (30 perccel vagy még kevesebbel) a futás előtt kell itatnunk, akkor ½ vagy ¾ liter folyadékot adjunk. Ha ennél több időnk van (1 vagy másfél óra), akkor sprintverseny esetében adjunk kutyánként egy egész litert.

A 40 percesnél hosszabb versenyeken megint másképpen kell itatni. Az első 1 liter folyadékot legalább 1,5 - 2 órával a rajt előtt kell adni, mivel ennél rövidebb idő esetén a kutyáknak útközben többször is pisilniük kell. A rajt előtt közvetlenül még plusz ¼ liter folyadékot adunk az „azonnali felhasználás” (a stressz csökkentésének) a céljaira. A negyed liter folyadék nem okoz problémát a futás közben, és felszívódik a szervezetben. Sprint esetében a leves célja csak a folyadékfelvétel, ami azt jelenti, hogy olyan sovány, amennyire csak lehetséges! Hosszú távú versenyeken viszont a kalóriaszükséglet jóval magasabb, és napi egyszeri etetéssel nem is fedezető. Ebben az esetben a leves gazdagabb, és egészen más rendszer szerint kell itatni. A mintegy 600 km-es Alpentrail esetében pl. az a tapasztalat, hogy a kutyákat a rajt előtt 3,5, majd 1,5 órával 1-1 liter levessel kell megitatni. Ehhez minden este plusz még ½ liter folyadékot kapjanak. Mindezt szükségessé teszi a viszonylag hosszú versenytáv és a nagyon száraz levegő. A leves legyen gazdagabb, mint a sprintversenyek esetében, így egész napon át képes extra kalóriákat biztosítani a kutyáknak.

A futás utáni folyadékfelvétel legalább olyan fontos, mivel minél gyorsabban töltődnek újra a tartalékok, annál jobban képes a kutya szervezete regenerálódni. Az úthossz és az időjárási körülmények függvényében (pl. nagyon hideg vagy száraz levegő) a kutyák a futás után ½ - ¾ liter levest kapnak. Figyeljünk arra, hogy ez a leves nehogy jéghideg legyen, mert azt nem veszi be a gyomruk. Ha a reggeli normál itatásnál jó kézmeleg levest kaptak, akkor a futás után lehet a leves valamivel hidegebb, de soha ne legyen jéghideg.

Egyes kutyák elutasítják futás után a levest, de szívesen megisszák a tiszta vizet. Sportolóként az ember maga is gyakran tapasztalja, hogy amikor a teljesítőképességének a határán teljesít, akkor a gyomra semmi tápláló dolog után nem mutat érdeklődést. Ezeknek a kutyáknak adjunk nyugodtan tiszta vizet, de ne jegeset, legalább szoba- vagy lakókocsi hőmérsékletű legyen! Az ilyen kutyák azonban a tapasztalatom szerint kisebbségben vannak, a többségük örül a levesnek, és többet iszik belőle, mint amit a tiszta vízből inna. Az első kalóriabevitel pedig a futás utáni regenerációt szolgálja.
 
A kutya túlmelegedésének veszélyei különböző időjárási frontok esetén

A kockázatok felsorolása érdekében néhány példát ismertetek, amelyekre profi szánhajtó versenyzők hívták fel a figyelmet.

Első példa: Egy hideg, száraz téli versenynapot egy magas nedvességtartalmú és kb. + 8 C fokú levegő betörése követ. Ebben az esetben extrém módon megnövekszik a kutya túlmelegedésének a veszélye, mivel a párologtatás korlátozva van. Csak az segít, ha a kutyákat folyamatosan figyeljük és a sebességet csökkentjük! A kutya túlmelegedésének az első jele a nagyon erős lihegés messze kinyújtott nyelvvel, miközben a fejét próbálja magasra emelni.

Második példa: Melegebb tavaszi nap, kb. +10 C fok, napsütés, felhők, közepesen magas relatív páratartalom. A párologtatás működhet, de a testfelszínen keresztül erősen felmelegedhet a kutya. Ezt a lehetőséget azzal csökkenthetjük, ha a rajt előtt a szőrzetet benedvesítjük, továbbá a tempót kellő odafigyeléssel csökkentjük.

Harmadik példa: Alpesi időjárás, - 10 C fok, napsütés, extrém száraz levegő. A kutya hőszabályozása optimálisan működik, de megnő a keringési rendszer kiszáradás miatti összeomlásának a veszélye, mivel a lihegés miatt több vizet ad le a kutya, mint amennyit a környezetből felvenni képes.

A hiányos vízellátásból adódó károsodások alapvető oka elsősorban a kutya gyenge kondíciója, ami az edzés hiányára, betegségre vagy esetleges doppingra vezethető vissza. A vegetatív idegrendszert, ami többek között a fontos keringési funkciókat is szabályozza, nem képes a kutya aktívan befolyásolni, ezért azt folyamatosan edzeni kell. Sajnos igen gyakori, hogy a sportkutya a nyár folyamán csak szánalmas táplálékot kap, majd utána (közvetlenül az első verseny előtt) magas energiatartalmú, csúcsminőségű táplálékban részesül, ezek után logikus, hogy mindenekelőtt az állat zsíranyagcseréjének kell drasztikusan megváltoznia.

Minden elővigyázatosság ellenére mégis megtörténhet, hogy a verseny teljesítése után beesik a kutya a célba, tántorog, kihagy a szívverése, a nyálkahártyái véraláfutásosak. Ezt a kutyát a segítőknek azonnal biztonságba kell helyezniük! A száj nyálkahártyáját és a kutya szőrzetét vizes törülközővel vagy hóval való bedörzsölésel azonnal le kell hűteni. Eleinte kicsit sós, később tiszta vizet kell a kutyával itatni, lehetőleg kézmelegen. Persze az itatás csak azután jöhet szóba, ha a kutya kellően magához tért. Erős túlmelegedés esetén a kutya hőszabályozási központja sajnos visszavonhatatlanul károsodik, ami azt jelenti, hogy az érintett kutya a jövőben többé már nem lesz alkalmas a csapatmunkára. Egy jól edzett csapatnak is azonnal vizet kell adni a célba érkezés után! A regenerálódási idő lerövidíthető, ha a kutyának testsúly-kilogrammonként 1 gr szőlőcukrot is adunk. (A verseny előtti cukoradásnak a kutyára nézve nincs pozitív hatása.)

A víz az élet legfontosabb alkotóeleme, az emberek és az állatok számára egyaránt. A víz az ásványi és szerves sók oldószere, amelyekkel oldatokat vagy szuszpenziókat képez, ezeket pedig a vér eljuttatja az egész szervezetbe. A víz oldószere a szervezetben lezajló anyagcsere-folyamatokból származó anyagoknak is, amelyeket a véredények útján a szervekbe szállít. A víz közrejátszik számos hidrolízises vegyi folyamatban, amelyek a tápanyag emésztését segítik elő, az oxidációs és redukciós folyamatokban és a sejtlégzésben is. A víz segítségével ürül ki a szervezetből a disszimilációs termékek jó része, valamint a szervezetbe jutó vagy ott termelődött toxinok is. A víz segít a kutyának a hőleadás teljesítésében is. A megfelelő és szakszerű itatással a sportkutyák munkateljesítménye optimálisan növelhető, és nem utolsó sorban megelőzhetjük a kutyák szervezetének életveszélyes túlhevülését is.

Verla Zsófia
 
Felhasznált irodalom:
INCZE, P: A víz (MSZH)

DOWNAY, R.: Heat Stress in Dogs (ISHC, inc. The Siberian Husky)

MERKEL, A.: Waessern (SHC-Aktuell, Ausgabe Nr. 17.)

STAHL, H. : Waessermethoden (SHC-Aktuell, Ausgabe Nr. 17.)

HESSE, K. : Das richige Waessern vor der Arbeitsleistung des Hundes