Elöljáróban: nincs támogatóm, amit írok az a saját véleményem, és nem is használok rollert régóta (kb. másfél éve). Viszont szerencsésnek mondhatom magam, mert tényleg sokféle rollert tudtam kipróbálni/tesztelni/használni és sokat tudtam különböző kutyákkal is edzeni rolleren. Elöljáróban még annyit, hogy el kell mondani: az igazi profik általában csak vázat vesznek és minden mást maguk építenek rá a saját ízlésük szerint. Én viszont, mint átlag haladó inkább komplett rollerben gondolkozom, amíg nincs több évnyi tapasztalatom, hogy mit is szeretnék ráépíteni.

Ezek alapján ami fontos nekem a rolleren:

1. Kerékméret: Elöl 29, hátul 26+, de inkább 29 (gyorsabb, stabilabb a nagyobb kerék)

2. Kormány magasság: Ezzel lehet valamennyit trükközni a stucnival, de a lényeg, hogy se túl

magas se túl alacsony ne legyen, ezt a hajtó magasságához és lábhosszához kell igazítani.

Azért fontos, mert függ tőle a súlypont és az hogy mekkora „tered” van lökni magad. Azt

szokták csinálni a versenyzők, hogy eleve alacsony kormánymagasságot még megtoldják

azzal, hogy hosszú stucnit tesznek a rollerre úgyhogy lefele dőljön. Ezzel még alacsonyabbra

kerül a súlypont és megnyúlik a tér a lábnak a hajtáshoz, mivel nem akad el a hajtó láb a

kormányban. Viszont egy ponton túl, ha túl alacsonyan van a kormány az már a stabilitás

rovására megy. Az elit versenyzők ezt gyakran be is áldozzák a sebesség oltárán.

3. Fék: Kutyás rollerhez kell a tárcsafék. A kutya néha nagyon hirtelen meg tud állni a

legváratlanabb pillanatban is, és ha nem jó a fék akkor akár nagyon komoly baleset is lehet

ebből. A féken nem szabad spórolni.

4. Villa: nem kell teleszkópos első villa, sem a versenyek, sem az átlagos edzőpályák nem

indokolják a teleszkópot. Nehéz is, karbantartás igényes is. Nem ismerek olyan versenyzőt aki

használ teleszkópot.

5. Hasmagasság: A verseny rollerek általában elég alacsony építésűek. Ha sokat járunk olyan

helyre rollerezni ahol sok a kiálló kő, akkor érdemes elgondolkodni egy magasabb építésű

rolleren, de ilyet egyre nehezebb találni. Az alacsony építés lényege, hogy jobb helyen van a

súlypont, főleg kanyarban jön jól. De cserébe könnyebben oda is veri az ember a földhöz.

6. Távtartó: Jobb tapasztalatom van az eleve távtartóval szerelt rollerekkel. Ha utólag kell

rászerelni az macerásabb és plusz költség is. Tönkremenni én még nem láttam “beépített”

távtartót. A Doxtor-ét nagyon szeretem, pont jó a merevsége, a hossza és jól van lekerekítve,

nem nagyon akad el semmiben, nem esik le, maximum elhajlani tud de akkor meg vissza

lehet hajtani. Az utólag felszereltekkel is együtt lehet élni simán, így ez nem döntő szempont,

de kényelmi szempontból azért fontos.

7. Váz anyaga és súlya: 1-2 kiló nem tűnhet soknak, de az. Akárcsak a bringánál itt is fontos a

súly. Kiemelten a kerekek súlya. Versenyzőknél láttam, hogy szinte mindenki törekszik a

minőségi kerekek és gumik használatára. Külföldön rengeteg a karbon kerék is. Magánál a

váznál a kompromisszumot kell keresni: könnyű de nem annyira kikönnyített, hogy könnyen

törjön. A legtöbb roller alu, vagy acél. Karbon rollerek is léteznek, de azok kimondottan

versenyekre vannak és általában a tulajdonosaiknak van még 2-3 másik rollere (olyan is ami

nem karbon), ha esetleg eltörnek (mert el szoktak, és nem mellesleg méreg drágák).

8. Plusz egy: ha hátul átütőtengelyes a kerék az nálam plusz pont.